A korábbi bejegyzésünkben felsorolt pontokban azért teljesít jobban egy alapozó, mint egy fedő festék, mert fizikai különbségek vannak köztük. Ezek a különbségek fontosak, mert befolyásolják a bevonat teljesítményét és végső megjelenését. Néhány a főbb különbségek közül:

Pigmentméret: Mint említette, az alapozó bevonatok általában nagyobb pigmenteket tartalmaznak, mint a végleges bevonatok. Ez azért van így, mert az alapozókat úgy tervezték, hogy kitöltsék a fa apró repedéseit és tökéletlenségeit, és a nagyobb pigmentek segítik ennek elérését.

Viszkozitás: Az alapozók általában vastagabbak és viszkózusabbak, mint a végleges bevonatok. Ennek oka, hogy az alapozóknak jól kell tapadniuk a fához, és ki kell tölteniük a kis repedéseket és tökéletlenségeket, amihez vastagabb és viszkózusabb anyagra van szükség.

Oldószer: Az alapozó bevonatokban és a végleges bevonatokban használt oldószerek is különbözhetnek a bevonat típusától függően. Az alapozókban használt oldószerek jellemzően agresszívebbek, ami segít javítani az alapozó tapadását a fához.

Rugalmasság: Az alapozók rugalmasabbak, mint a végleges bevonatok. Ez lehetővé teszi, hogy a fával együtt mozogjanak, megakadályozva a végső bevonat repedezését vagy leválását.

Fedőképesség: Az alapozók általában átlátszatlanabbak, mint a végleges bevonatok. Ez lehetővé teszi, hogy elrejtsék a fa szemcsézettségét, és sima alapot biztosítsanak a végső bevonat számára.

Gyanta: Az alapozó bevonatokhoz használt gyanta típusa különbözik a végső bevonatokhoz használt gyantától. Az alapozók más típusú gyantát használnak, amely porózusabb és rugalmasabb, ami lehetővé teszi, hogy az alapozó jobban kötődjön, és kitöltse a fa repedéseit, csomóit és egyéb hiányosságait.

Ezek a különbségek azért fontosak, mert befolyásolják a bevonat teljesítményét és végső megjelenését. A megfelelő alapozó javítja a végső bevonat tapadását és tartósságát, miközben sima és egyenletes felületet biztosít. Emellett javítja a végső bevonat rugalmasságát és ellenállóképességét is.